„Szerencsés tulajdonosa vagyok egy 2009-es évjáratú, »A nemek szempontjából semleges nyelvhasználat az Európai Parlamentben« című kis kiadványnak, amely még »fölöslegesen« terjengős megoldásnak nevezte »a két«(!) nemre való külön utalgatást (»he or she« vagy pláne »s/he«). Majd eltelt szűk egy évtized, és az Európai Tanács 2018-as útmutatója már amiatt problémázik, hogy a »he or she« jellegű formákból ki vannak rekesztve a nembinárisok. Ezzel együtt a német verzió azért kifejezetten felhív a »Lehrer/innen« és »der/die Lehrer/in« típusú szörnyalakok használatára – megjegyezve, hogy a gendercsillag (azaz a nembinárisokról a szó közepén szertartásosan megemlékező »Lehrer*innen« alak) a Tanács hivatalos szövegeiben nem alkalmazandó. (Egyelőre legalábbis, de meg lehet tenni a téteket.)
Innen aztán elérkeztünk a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó uniós ügynökség széles publikumnak szánt 2019-es nyelvhasználati eszköztárához, amely már a nemsemleges »ze« névmást is propagálja egy szép, széles íróasztal mellől, az »anyanyelv« szót pedig diszkriminatívnak tartja, és helyette a »native«, azaz »születési nyelv« kifejezést tartja egyedül üdvözítő megoldásnak – ami valahol különös, hisz kevesen szoktak összetett mondatokban kommunikálni az aranyórában, magzatmázasan. (Ezen a ponton pedig már magyarként is összerezzenhetünk, hisz bár nyelvtani nemeink nincsenek, »születési nyelvet« mi is kaphatunk a nyakunkba, ha nincs elég »legény a gáton«, valamint »férfi a talpán«, amely szólásokat a kiskáté szintén borzongva utasít el.)
Ilyen előzmények után tehát nincs ok csodálkozni az Európai Bizottság belső »inkluzív kommunikációs iránymutatásán«, de ha már átdolgozás céljából egyelőre visszavonták az opuszt, megragadnám az alkalmat, és a magam szerény eszközeivel felhívnám az inkluzív kommunikáció élmunkásainak figyelmét egy-két szempontra.
Az van, hogy az Európai Unió területén a feministák, a queerek és a nembinárisok mellett olyan kisebbségek is élnek, mint a vakok és gyengénlátók, vagy például a diszlexiások.